Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Az oldalról

2013.06.23

Credo... Egy szóval hiszek. Azért választottuk ezt a kifejezést az oldal nevének, mert egyfajta hitvallást akartunk megjeleníteni. 

A Magyar Értelmező Kéziszótár és az Idegen szavak gyűjteménye szerint a Hiszek egyet - Credo in unum Deum, azaz Hiszek egy Istenben - jelenti. Valamint hitvallást, alapelvet is kifejezhetünk vele.

Régóta fejezzük ki gondolatainkat mindketten irodalmi értéket képviselő fejezetekben. A szavak a barátaink. Hiszünk abban, hogy minden sokkal egyszerűbb és szebb lehetne, ha a mai magyarok használnák a magyar nyelvet, arra, amire való, gondolataik, érzéseik kifejezésére.

Sokan gondolhatják, hogy de hát ezt tesszük, nap mint nap. Igen és mégsem.

Felgyorsult világunkban a médiák szerepe kiemelkedő jelentőséggel bír, ilyen média az internet is, mely amióta szélesebb rétegek számára is megnyitotta kapuit számtalan lehetőséget teremt a gondolatok, érzések kifejzésére.

Ezzel nincs is semmi baj, igen hasznos és örömteli eredmény ez. Ám szomorúan tapasztaljuk, hogy egy olyanfajta szleng terjed az internetnek köszönhetően igencsak sebesen, mely a csodálatos magyarnyelvet teljesen elferdíti, és itt nem elsősorban a helyesírási hibákra gondolok. Bár meglátásom szerint a magyarnyelv elképesztő logikával megalkotott, önmagáért beszélő, könnyen megtanulható helyesírását is művelni, figyelemmel kísérni szükséges lenne. Konkrétan azokra az elferdítésekre gondolok, amikor egy-egy szót lerövidítenek, s nyernek talán vele egy-egy betűt (például nagyon helyett naon, vagy köszönöm, köszi helyett köcce).

Elborzadok, amikor sok helyütt szembesülök például a köszönöm csupa hosszú ő-vel írt változatával, igaz erre mondhatják, hogy esetleg nem magyar billentyűzetet használ a delikvens, bár azt nem hinném, hogyha rövid ö nincs, akkor hosszú van. De szándékosságot vagy hanyagságot vélek felfedezni az -ul, -ül végződések hosszú ékezetes változata láttán is, vagy direktnek gondolom a lesz, vagy együtt és egyéb szavak helytelen hosszú sz-es, gy-s és b-s megjelenési formáját is. Csak egy-két példát emeltem ki, de százával, ezrével sorolhatnám a durva helyesírási hibák percenkénti megjelenését. Sajnos a nyomtatott formátumokban is több jelenik meg az elviselhetőnél. 

De mindez csak az érem egyik oldala. Zászlónkra tűztük a magyar nyelv megőrzésének, művelésének, helyes alkalmazásának eszméjét, s emellett elhatároztuk mindent megteszünk azért, hogy a kultúra értékvesztése ne folytatódjon tovább.

Ezen az oldalon felhívjuk a figyelmet az értékekre, melyek a kortárs irodalom berkeiben megjelennek. Ne tűnjön szerénytelenségnek, hogy a saját alkotásainkat is az értékek közé soroljuk. Mindazoknak, akiket megérintenek szavaink jószívvel kínáljuk őket. Azokat pedig, akik nem látnak bennük fantáziát szeretettel megkérünk ne időzzenek itt tovább. Nem kívánunk itt vitafórumot nyitni arról mi a művészet, mi az érték, hiszen az mindenkinek más. Akit nem érdekel az itt folyó munka, az fáradjon át neki tetsző oldalra, hiszen számtalan ilyen létezik az interneten. 

A mi célunk, álmunk és törekvésünk, hogy ne vesszen el a hit, a remény és a szeretet. Hiszünk abban, hogy szavaink és kortárs alkotóink szavai az írásainkon keresztül hitet, reményt és szeretet nyújtanak azoknak, akik befogadni tudják mindezt. 

Sok helyen írtak már arról, hogy a kultúra védőbástyái megrendültek, aláásták különböző törekvések, melyekkel azonosulni, egyetérteni nem tudunk. Azt is tényként lehet számba venni, hogy hazánkban manapság - bár meglehet régen sem volt ez másként - nem lehet anyagi biztonságot teremteni az irodalom műveléséből, írások megjelentetéséből. Éppen ezért arra gondoltunk Párommal, hogyha bárki szívügyének érezné a kortárs irodalom támogatását, úgy vegye fel velünk a kapcsolatot email-ben, számtalan ötletünk van arra, hogyan valósíthatnánk meg mindezt a gyakorlati oldalon. Érthető okokból ezeket az ötleteket nem osztjuk meg ezen az oldalon, akinek felkeltettük az érdeklődését az a Kapcsolat menü pontban talál két emailcímet, s bármelyikre írhat.